új esély.. || missing..

Nos igen.. Azt hiszem, hogy kiapadtak a könnycsatornáim, teljesen. Már annyira komikus az egész, amit magam köré műveltem, hogy néha nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek az egészen, vagy esetleg egyszerre mindkettőt.. Elbasztam, méghozzá nem is kevéssé.. Néha felmerül bennem, hogy hagynom kéne az egészet a francba, és feladni mindent - és ilyenkor jut eszembe, hogy egyszer valaki azt mondta nekem, hogy a feladom szó nem szerepel a szótárában, szóval ezt az ötletet is el is vetem magamban, mert nem, ennél erősebb vagyok - erősebbnek kell lennem...

Persze, megértem, hogy mindenkinek vannak problémái, de én vagyok annyira önző, urambocsá', hogy jelenleg maximum a sajátjaimmal és még pár emberével tudok foglalkozni, de ettől nem hinném, hogy elítélendő és utálatra méltó emberré válnék - elég, ha én ítélem el és utálom magamat mindazért, amit tettem..

Vicces, hogy egy óra leforgása alatt milyen magasságból milyen mélységbe zuhanhat az ember, majd ugyanezen az útvonalon vissza.. És napjában akár kétszer-háromszor.. Mert míg az egyik szünetben még önfeledten ugrálok, utána már sírok - illetve sírnék -, akár nyilvánosan is, csak tűnjön már fel valakinek, hogy ez így nem oké nekem, és nincs minden rendben velem..

Mennyire meglepő, hogy mint minden évben, idén is mennyi várom mind a név-, mind a szülinapomat. Nagyszerű lesz.. Mellesleg, még 5 nap van addig, de nevermind, úgyse lesz semmi se rendben addigra, mit is várok mégis?!  Szükségem lenne egy kibaszott nagy seggberúgásra vagy ölelésre, mert a pofonokból mostmár elég volt.
Egy életre megtanultam a leckét, és tudjátok mit? Ha visszamehetnék az időben, biztos, hogy mindent ezerszer jobban-máshogy tennék, mert emiatt a hülyeségem miatt számomra fontos emberek kerültek tőlem több ezer kilométerre, akik iszonyatosan hiányoznak. Szóval igen, ha megkérdezed, hogy megbántam-e, amit tettem, a válaszom egyértelműen igen...