Hatalmas filozofálgatások.

Furcsa belegondolni, hogy már több, mint 100 napja járok gimibe, közben meg még mindig -5 évvel elmaradva éldegélek, teljesen a múltban.. Ahelyett, hogy elengedném, ami volt, és csak a jelennel foglalkoznék.. De, nem pont a múltunk tesz minket olyan emberekké, amilyenek most vagyunk? Vagy, pont azért nem lehetek olyan ember, amilyen lenni szeretnék, mert a múltamban hibát hibára halmoztam?  Ha visszamehetnék, csak egyetlen egy napra is, hogy mindent megváltoztassak, vajon élnék-e a lehetőséggel? És ha igen, vajon melyik napot tenném szebbé? Ha elkezdeném leírogatni a lehetőségeimet, több füzetnyi dátumot sorolhatnék fel, több tucatnyi embert, akit megbántottam, több milliárd utacskát, ahol a másik irányba fordulhattam volna - és akkor most talán más lehetnék.. Akarok én egyáltalán más lenni? Miért nem érem be a magam kis fránya életével, a magam hibáival, a magam barátaival, és mindennel, ami engem magammá tesz?  Ha akkor, ott, talán a szebbik, naposabbik utat választom, most nem itt lennék, nem azon bánkódnék, hogy helyre tudom-e hozni a legutóbbi botlásaimat, hogy fixálni tudom-e a barátságokon keletkezett töréseket, hanem egy teljesen más környezetben, teljesen más emberek között egy teljesen más ember lehetnék.. És ki tudja, talán boldogabb.. Ha akkor azt tettem volna, akkor most minden rendben lenne? Akkor most boldog lennék? Akkor még ott lennének mellettem azok, akik akár 1 hónapja, akár 1 éve, de ott voltak? Akkor most azt mondhatnám, hogy köszönöm szépen, tökéletes az életem? Mi lenne akkor, ha....?