Megint azt hittem, hogy hűűűűdefasza, jól vagyok, minden csupa szivárvány és vidámság...
No nevermind. Már kezdem megszokni.. Végülis, nem tök mindegy, hogy durván fél év egy hintában vagy egy kevéssel több? Szóval, ezentúl senki se törődjön azzal, hogy éppen jó vagy rossz napom van, a következő úgyis az ellentettje lesz, kezdek rájönni..
Lassan rájöhetnék, hogy hinni a templomban kell, és az azt hittem hogy,.. kezdetű mondatok úgysem igazak sosem.. Nembaj. Végül is, a magam 15 évével hogy mondhatnék bármi okosat is, bármiről - főleg az életről.. Ugyan, hol tudom én azt, hogy mi a fájdalom.. Hol tudok én akármit is..
Lassan már saját magamtól rosszul leszek, hogy mekkora álarcot viselek - nap, mint nap.. Elegem van, most úgy rohadtul.. És megint eszembe jutott, hogy milyen is nap van.. És egész nap nem gondoltam Rá.. És most én vagyok az idióta.. Hogy voltam képes alig másfél év alatt elfelejteni azt, aki egykor a legfontosabb élőlény volt az életemben?! Akkora nemistudom mi vagyok. Erre már néha nem találok szavakat.. Utálom az egészet, utálok mindent, hagyjon mindenki békén, elegem van, mindenből.....
De legalább volt alkalmam kirakni(ha már hangulatban itt van):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése