Mindig minden a végén megy tönkre, ez már csak murphy. Annyira szép volt a nyaram, oké, végig dolgoztam, de imádtam. Ha meg nem dolgoztam, lónál voltam. És akkor természetes, hogy a legvégén eltolom és elcseszem, mert túl sokat vállalok és hiába próbálok jó lenni mindenkinek mindenre, az lesz, hogy fontoskodó vagyok és inkább ártok, mint használok. #OKErre igazából már nem is tudok mit mondani. De lehet, hogy ennek az az oka, hogy az utóbbi másfél órát végigbőgtem, nem tudom.
Az a lényeg, hogy szar vagyok, szar az értékrendem, nem becsülöm meg, amim van. Szóval, igazából embernek úgy nagyjából semmit sem érek. #régen éreztem magam ennyire szarul
Mert másnak minden az ölébe hullik, én meg ha harcolok érte is csak pofára esek. És a végére kiderül, hogy tök felesleges volt minden erőfeszítésem és semmit se ért az egész.
És én úgy akartam emlékezni erre a nyárra, mint valami csodás dologra, ehhez képest megint szarul vagyok, sírni akarok és nincs életkedvem. #csodás
De legalább az egyetlen pozitív dolog jelenleg, ami világít ebben a mérhetetlen szomorúság-tengerben: a királylány végre úgy döntött (körülbelül úgy fél hónapja), hogy nem ellenem dolgozik, hanem velem együtt. Ez annyit tesz, hogy mostmár figyel, nyereg alatt nem robog mint az eszeveszett.. Ja, és csütörtökön szőrén, kötőfékkel jöttem fel vele legelőről, ami hatalmas csodának számít, nagyon-nagyon büszke vagyok rá. ♥
