~ Megrémiszt a tudat, hogy a fiú - aki esküszöm különleges volt - pontosan olyanná vált, mint a többi.
.jpg)
Nem ezt akartam. De talán jobb így.. Soha többet nem akarom, hogy bármit is jelents nekem. Maradj egy az ismerőseim közül, de ne legyél több. Utálom ezt az egészet.. Tönkretettél. És itt hagytál szétesve. Megint, mint már annyiszor.. Nem értem, hogy miért adok mindig egy újabb esélyt, miért ugrik mindig görcsbe a gyomrom, ha írsz, nem értem az egészet. De többé már nem akarom érteni..
Találtál jobbat? Oké. Találtál olyat, aki jobban megért? Oké. De hogy ezek után még volt pofád rám írni, mintha mi se történt volna? Na, ez nagyon nem oké..
Azt hitted, nem tudom meg, nem jövök rá? Elég egy-két jól elejtett szavad, hogy visszajusson hozzám. Elég egy elfelejtett köszönés, egy kifelejtett szó, bármi.
Igazság szerint, tegnap megkérdezte tőlem valaki, hogy még mindig tetszel-e? És őszintén tudtam azt mondani, hogy nem.. De, szerintem sosem tetszettél. Mármint, nem a kinézeted fogott meg, mert nem vagy olyan fenemód vonzó, sőőőőőt.. Az fogott meg, hogy különleges voltál. A 12 évemmel sem néztél valami idióta kis pancsernek, akit szóra se méltathatsz. 3 évig hol az egyik legjobb barátom, hol pedig több voltál ennél.. De tök mindegy, hogy éppen beszéltünk-e vagy sem, különleges voltál. Nos, többé nem. A továbbiakban számomra senki se vagy. Köszönök az utcán, válaszolok, ha rám írsz, de több már nem lesz.. Elvesztetted a különlegességed.. És nem az, hogy többé már nem kellesz, csak annyiszor megbántottál és összetörtél, hogy többet már nem bírok el. Szóval, most szállok ki, amíg még kihúzott háttal és egyenes tartással tudok elmenekülni, amíg még ki tudok szállni könnyek nélkül.. Nem búcsúzom, mert nem elfelejteni akarlak. Csak lezárni egy fejezetet és lapozni. Hogy végre megszabadulhassak ettől a mázsás súlytól. Felnőttem, felnövesztettél. Ez a szó így önmagában elég furcsán hangozhat, de rengeteget segítettél abban, hogy ezalatt a 3-4 év alatt felnőhessek és lelkileg megedződhessek. Emiatt hálás vagyok. De továbbiakban már, hagyj békén, kérlek. Ne akkor keress, ha nem találsz mást, aki elszórakoztat éppen. Hagyj békén.. Nem azon vagyok ideges, - sőt, ideges se vagyok - hogy nem mondtad el nekem, ugyan már. Csak az fáj, hogy találtál valaki szebbet-jobbat. Ám legyen. De amikor ő megbánt vagy éppen semmibe néz, ne hozzám gyere megint, mert már nem vagy különleges számomra.. Kívánom, hogy találj valakit, aki mindennel együtt szeret és elfogad, de számomra többé már nem vagy senki sem...
