enough.

Amikor azt hiszed, hogy rosszabb már nem lehet, mindig jön valami, ami közbeszól. Elég egy szó, egy levél, akármi, és minden, amit nagy nehezen felépítettél, felborul és maga alá temet.. Azt hittem, hogy a tegnapi napomat nem lehet már felülmúlni, délutánra összekapartam magamat, hogy legalább embernek nézzek ki az egész nap után, erre nem jön egy újabb lapátnyi baj?!...

Elég sokat gondolkodtam, mind akkor, mind azóta.. Igazából, csak abban vagyok biztos, hogy ha akkor nem jövök rá egy másodperc alatt, hogy kiknek kell írnom, akkor nem garantálnám, hogy most itt lennék, ahol.. Szóval, köszönöm! ♥ (Tudom, kicsit sokszor ismételgetem, de nem tudok rá mást mondani, nem megszokott számomra, hogy bárkit is érdekel, amit mondok..)
Valamint, rájöttem, hogy ez kell, hogy legyen a legalja, mélyebbre már semmiképpen se juthatok, nem, az már valószínű, hogy át nem gondolt lépéseket vonna maga után, és mint már mondtam, senkinek se adom meg azt az örömöt, hogy ne boldogítsam még az embereket pár évig... Szóval jahmm:)

Azt hittem, hogy a mai napom még rosszabb lesz, mint a tegnapi, de kellemeset kellett csalódnom (bár lekopogom, mert még van pár óra az estéből), nem történt semmi extra. Leginkább a hétfőre leszek kíváncsi,  jelenleg sok mindenhez van már kedvem, de emberek közé menni és úgy tenni mintha minden rendben lenne-na, ahhoz nem sok, sőt, semmi... Vagyis, nem az emberekhez nincs kedvem, mert ilyenkor szeretek társaságban lenni - olyanok társaságában, akik fontosak nekem -, de beszélni nem sok. Csak ülök és gondolkozok. Ha valaki odaül vagy megölel, azzal nincs baj, de ne kérdezgessenek, ne próbáljanak felvidítani, ebből most egyedül kell kimásznom - ami sikerülni fog, rövid időn belül!! Hiszem, hogy jobb lesz az egész, és minden rendbe jön, aztán pedig megint ott leszek, és végighallgatom mások problémáit, és próbálok segíteni, mint eddig, csak előbb had álljak fel én a földről... Eldöntöttem és kész!
Igazából, tegnap mondtam egy rakat dolgot, amit nem gondoltam komolyan, de így, hogy leírtam, rájöttem, hogy akár komolyan is gondolhatnám őket, mert vagyok annyira sebzett vagy nem is tudom, hogy felmerüljenek bennem ilyenek.. De ilyenkor eszembe jut, hogy azok között, akiket itt hagynék, valószínűleg lenne olyan ember, akinek hiányoznék, szóval inkább maradok, bocsi..:') 

Szóval erről ennyit..

Mellesleg, újabban kicsit hosszabbak a bejegyzések, neharagudjatok, de elkezdek írni, és nem tudom abbahagyni, ki kell valahol adnom magamból az egészet - és hol máshol, ha nem itt?:)