hahamm! :)

Az a baj az elhatározásokkal, hogy sosem sikerül megvalósítani belőlük egyet sem.. Egy órát gondolkoztam egy rohadt tettemen, összeszedem magam annyira, hogy oda merjek állni.. Erre nem megvalósíthatatlan?! Mindegy, majd holnap.. Mindig majd holnap.. Beleuntam. Vagyis, nem. Csak nem bírom tovább, hogy mindig majd holnap, ma nem jó, majd holnap.. Miben más a holnap, mint a ma? Mégis miben?! És megint az lesz, hogy én leszek a gyáva, csak mert majd holnap..NEM! Azért sem, és kész..
Ma ilyen nem is tudom milyen hangulatban vagyok.. Igazából, jobban. Sokkal. Persze, mindig vannak és lesznek hullámvölgyek, de most nem is tudom.. Csak, néhány dolog akkora erőt tud adni.. Nem leszek ettől jobb, okosabb, szebb vagy bármi más, hogy erősebb.. És ez most mindennél több. Nem akarok más lenni, csak erősebb. Sokkal.. Végeztem. (Legalábbis remélem) Megjártam a poklot - legalábbis számomra ez most az volt -, de végeztem. Ha ez elhatározás kérdése, akkor igen, kikerültem-kikerülök ebből az egészből. És kész. Nincs több önsajnáltatás (már hogy ne lenne?!), mert nem. Olyanokba rúgtam bele, akibe nem kellett volna. Nem akarom ezt már folytatni!... Csak jönne helyre minden, és tényleg minden rendben lenne.. Csak, elbasztam elszúrtam millió plusz egy barátságomat, erre 999.998-at helyre is tudok hozni.. És azon a három darabon csúszik el minden.. Mert oké, egyet leszarok, csináljon, amit akar, két év elég volt belőle, i'm done; de... A másik kettőből is azt mondom, hogy egy tűrhető.. Nem több, de tűrhető. Régebben, kb. két és fél éve minden más volt, aztán egy éve ilyenkor nem is beszéltünk, ahhoz képest most minden perfect. De a harmadik.. Ajjistenem. Erre tényleg nem tudok mit mondani. Hiányzik.. Iszonyatosan... Majd holnap... - realmente -
Rájöttem, hogy nekem néha kell, hogy olyanokkal beszélgessek, akikkel amúgy egy szót se váltanék. Mert jó érzés, hogy oda-odamondogatom, hogy igen, ühüm, úgyvan, egyetértek, közben meg teljesen máshol járok fejben. Mert ha egyedül vagyok, mindenképpen sírás a vége. De így meg, csak gondolkozok, és néha még jó ötletek is kipattannak a fejemből - nagyon ritkán.. Mellesleg, olyan vagyok, hogy elképzelek egy adott szituációt, mert csak így tudom utána megvalósítani. Csak ugye, sosem az történik, mint amit eltervezek (hál'Istennek), és ezért sokszor nem örülök annak, ami van, mert valami többet akarok.. És ez úgy konkrétan mindenre igaz. Eldöntöm, hogy nekem hány pontos lesz a dolgozatom meg ilyesmik, és nevermind, ha csak fél ponttal lesz rosszabb, nekem már nem tetszik, mert én nem úgy képzeltem el.. De neeeeem, dehogy élek álomvilágban! :')

Amúgy nem szeretem a Guseppe pizzát, továbbra se. Nem elég, hogy nem is olyan finom, mint egy igazi pizza, de még a mesterszakácsi képességeimet is meghaladja az "elkészítése" - igen, valóban, tudom, hogy gyorsfagyasztott.. A széle megég, a közepe meg puha marad. Ez így nem buli.. Nempara, már csak 40 nap van vissza!!