2013. február 6., szerda

I give up...

Nem véletlenül tudom már évek óta, hogy egyik ünnepemen se történhet semmi jó.. A szülinapomat inkább hagyjuk, megkaptam a magam pofonjait az élettől - ugyanmár, a rosszakaróimtól is -, arra megvan az okom.. De eddig legalább a névnapommal nem volt bajom. A mai napig!
Oké, nagyon örülök meg köszönöm azoknak, akik gondoltak rám, aranyosak vagytok, nagyon jól esett. De azoktól, akiktől a legjobban vártam valamit, legalább egy jó szót a mai nap folyamán - mit kaptam? Javárj, semmit.. Viccesek az emberek. Mondjuk, mi jogon várok el én bármit is? Így még úgy tűnhetne, mintha fontosnak tartanám magamat, vagy bármi más, pedig ilyenről szó sincs, csak levontam a következtetést a mai napról.. Aki nekem sokat jelent, nem biztos, hogy én is neki.. És tényleg nem arról van szó, hogy mekkora fontos ez a nap, vagy bármi egyéb, mert nem, csak értitek, na.. Nekem is vannak-voltak érzéseim, az másodlagos, hogy ezekkel ki törődik vagy ki nem..

Mellesleg, a tegnapi nagy örvendezések közepette el is felejtettem: 2012. 02. 05. - Hiányzol macsku, pontosan egy éve. - :( ♥

Hintaeffektus. Tegnap örültem a fejemnek, nevettem, visongtam, meg minden: egyszóval, éltem! Ezzel szemben a mai nap.. Inkább hagyjuk. Úgy délig nem volt semmi gáz, aztán onnantól borult minden.. Egy órával előbb végeztem, már kicsöngőkor nem voltam teljesen okés, aztán a buszon már így körülbelül csak el ne sírjam magam helyzet volt, hazafele méginkább. Megint nem érdekel senki és semmi, agresszív és nyomott hangulatú vagyok. Azt hiszem, ez egy ördögi kör; egy jó napot követ egy nagyon szar, és így tovább, az idők végeztéig? Csak azt nem tartom igazságosnak, hogy hiába van egy jó napom, követheti akár 35 szar, sose egyenlő, mindig a depresszív hangulat felé billen el a mérleg.. De, mégis miért várok igazságot az élettől?!?!

Így a végére meg, mielőtt teljesen kimegy a fejemből:
Nagyon boldog szülinapot Flórcii!♥

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése