Nem szeretem a telet. Vagyis, annyira nem is utálom, ha a fűtött szobából nézem, ahogy odakint nagy pelyhekben szállingózik a hó, akkor gyönyörű, meg szeretem, de egyébként.. Várhatok a szakadó hóesésben a buszra - ami mellesleg még késik is -, felszállok és jó, ha 1 fokkal melegebb van a buszon, mint kint.. Aztán hazavánszorgok a vízszintesen eső hóviharban - de legalább a távolsági már fűtött -, és áshatom ki a házat meg a járdát, hogy egyáltalán be tudjak jutni valahogy.. Aztán körülbelül 2 órával később mehetek ki, újra kiásni mindent, hogy a tesóm is bejusson valahogy a lakásba.. Mondhatni, nagyszerű!
Ráadásul, mivel azthittem, hogy itt a tavasz, múlthéten vetettem egy nagy doboz jégkrémet.. Amit úgyse bírok ki, hogy ne egyek meg. A hét elején (azaz tegnap) még meg is fáztam, a köhögésem ijesztő, fáj a torkom, folyik az orrom.. Erre hazaesek -3 fokban és mit csinálok? Ebéd címszóval leülök fagyit zabálni.. Nem, dehogy fog holnapra minden hangom elmenni, nem, végülis, nem baj, hogy egy szót se fogok tudni szólni szinte, neeeeem, ugyan, amúgy se beszélek sokat.. (Szóval, most nagyban imádkozom azért, hogy maradjon meg a hangom. Ja, és hogy álljon már el a havazás, különben én holnap busszal tuti, hogy nem tudok bejutni Veszprémbe.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése