Las manzanas están felices :)

Elkezdődött a kihívás. Igazából, nekem nem az, mert normálisan is ezt csinálom idestova körülbelül 50 napja, de most 3 napig tényleg megpróbálom még komolyabban venni.. Igen, teljesen normális, ha a spanyol tanár nem engedi, hogy 3 napig gyümölcsön kívül bármit is együnk délelőtt.. Bár, az első napon már közölte, hogy soha többet ilyen, mert nem bír velünk.. Bár, személyes véleményem szerint, ez nem azon múlik, hogy mennyi gyümölcscukor vagy mi van a szervezetünkben, hanem, hogy kissé fáradtak voltunk, én személy szerint egész nap pörögtem, szóval nem igazán tudtak velem mit kezdeni. Matekból lassan, de biztosan sikerül -2 jegyet rontanom a félévimhez képest, elszomorító a helyzet. Közben meg azért menjek általános iskolás anyagból korrepetálni majd márciusban, az ideiből meg bukdácsolok.. Szinte ugyanez a nyelvtannal is, kivéve, hogy ott azért a stabil hármason tartom magam.. Csak szerintem furcsa ez így egy kissé?! Namindegy.
Ma hazafele annyira örültem, hogy végre melegem van, nem vacogok a buszon. Ez az öt fok pont jó, se nem túl meleg, se nem túl hideg.. Imádom a tavaszt.♥
Mellesleg, napi idézetmennyiség, magyarázattal kiegészítve:

~ Van egy személyes történeted, amit be kell teljesítened, és kész. Nem számít, hogy a többiek támogatnak, bírálnak, átnéznek rajtad vagy elviselnek: azért csinálod, amit csinálsz, mert ez a sorsod ezen a földön, ez minden örömöd forrása.

Jelenleg leginkább az átnéznek rajtam rész az igaz, de nagyon durván.. Mindegy, igazából megszoktam, csak.. Közben pont azon gondolkoztam ma, hogy miért? Mármint, tényleg.. Általában ha felteszem ezt a kérdést, tudom a miért-et, csak tagadom, vagy úgy teszek, mintha nem tudnám.. De most.. Most tényleg nem tudom, hogy miért?! És ez aggaszt. Mert ha tudnám, akkor megpróbálhatnék máshogy tenni dolgokat, megpróbálhatnám normalizálni az egészet. De így, hogy fogalmam sincs, hogy mit tettem, vagy hogy egyáltalán miért, így bizony elég nehéz bármit is kezdeni ezzel. És akkor meg persze, hogy ezen gondolkozok, hogy mégis miért?! Mert nem tudom.. Halvány lila lepkekaki fogalmam sincs, és ez szomorú.. Mert csak mondaná meg valaki, hogy miért, és oké, elfogadnám.. Jó, persze, nem, mert mikor fogadok én el bármit is elsőre/másodjára/harmadjára, de megpróbálnék változtatni és változni.. De így.. Így tényleg elég elkeserítő, nehéz és kilátástalan a helyzet.. Nevermind. Álmosolyt fel, mintha észre se venném és előbb-utóbb talán minden rendben lesz!
Valamint (témaugrás) imádom, amikor az emberek olyan célzásokat vesznek magamra, amiket nagyon nem nekik szánok.. És utána nem szembesítenek ezzel, hanem 1) vagy hagyják elúszni az egészet, 2) vagy éppen a hátam mögött mondják vissza, hogy én mekkora szemét vagyok.. Végülis, az a lényeg, hogy az emberek hihetetlenül korrektek, és még véletlenül sem ítélnek minden ismeret nélkül... :))