Goodbye 2014!

A tavalyi évhez képest rettentő keveset írtam, konkrétan 132 bejegyzéssel kevesebbet. Mondhatnám, hogy ez a magánéletem rohamszerű javulásával köthető össze, de nem.. Szimplán csak ellustultam, rájöttem, hogy azzal, hogy kiírom magamból, még nem oldom meg a problémát, és ilyenek. De azért valamit mégiscsak megpróbálok most összehozni:

Hol is kezdjem? Leszögezem, hogy nem tudom hónapokra lebontani az évet. Sőt, ha visszagondolok a 2014-es évre (hű de fura, nagyon ráállt a kezem a 2013-ra), nem is tudok szinte annyira ominózus eseményt felemlegetni. Szokásos igazából: szeretlek - talán nem szeretlek - nem szeretlek - végre végleg túlléptem rajtad - nem szeretlek - talán megint egy picit szeretlek - szeretlek. Ez meg azt hiszem egész évben szinte. És most ha nagyon szeretnék szentimentális lenni, akkor így ment ez egészen 2014. április 13-ig. De ismét csak, nem. Az a nap, szerintem imádni és bánni fogom még jóóóó hosszúúú ideig. Nem is akkor gyakorolt rám AZ a személy igazán nagy hatást, akiről ez a nap szólt, hanem csak hónapokkal később. Valamikor június tájékán. Azóta viszont, folyamatosan a fejemben jár, szinte nincs olyan nap, amikor nem nyitom meg az adatlapját, nem nézem meg a fotóját, és nem jövök rá, hogy ez egy rettentő nagy hiba.. Viszont nem szeretném, hogy az egész évösszefoglalós dolog ennyire negatív hangvételt kapjon, így ezzel a gondolatmenettel inkább nem is foglalkozok tovább. Most itt vagy a fejemben, itt is maradsz egy darabig, nem teszek holnap éjfélkor nagy ígéreteket, hogy 2015-ben nem gondolok Rád és egyik napról a másikra elfelejtelek, mert ez nem így működik és kész.( de azért a maci meg a nyúl itt ül mellettem most is, jellemző )

És idáig tartott körülbelül a gondolataim értelmes fonala, elvesztettem az egészet, mert szóba hoztalak. Nagyszerű.

Június 6-án beköltözött a lakásba két minitornádó, a két legédesebb-legkedvesebb minitornádó, akik nélkül mostmár elképzelhetetlenek lennének a napjaink: Mixi és Jerry ♥

Ami dátumokat viszont mindenképpen ki KELL, hogy emeljek még:

május 2-10. : Barcelona ♥

június 9. : egy éve Orchida ♥

július 1. : egy éve a rendelőben :)

július 21-26. : 3 év után újra Bábolna ♥

(és április 13.)

Minden szempontból érdekes év volt, köszönöm Mindenkinek, aki a részese volt, szebbé tette.♥

Kívánok Mindenkinek csodálatos szilveszter estét, és még csodálatosabb új évet! Jövőre találkozunk!

ami nem öl meg, az erősít

Nem szabad, hogy fájjon. Ez nem fájdalom. Inkább csak egy tátongó űr a mellkasomban, amit érzek. Érzek, minden egyes lélegzetvételnél. Minden egyes mozdulatnál. De nem fáj, már nem fáj. Hozzászoktam. Igazából, ez tart a földön. Ebbe kapaszkodhatok. Ha minden szétcsúszik körülöttem, tudom, hogy ez az érzés akkor is kitart és megmarad. Mint egy mentőkötél, megkapaszkodtam benne és képtelen vagyok elengedni. Talán már túl görcsösen szorítom magamhoz. De nem tudom elengedni, akárhogy próbálom is. Képtelen vagyok rá. El fog múlni, ebben biztos vagyok.

Csodák nincsenek. Szóval feladtam a reményt. Kapaszkodom az érzésbe, és remélem, hogy egyszer véget ér. De ha már ez se lesz itt, mi lesz, ami össze fogja fogni az amúgy teljesen kusza életemet? Mi lesz, ha eltűnik az a dolog, ami a legnagyobb biztonságot és a legnagyobb rettegést nyújtja egyszerre?