~ A fájdalom sokféleképpen jelentkezik. Egy kis szúrás, vagy égető érzés, a váratlan fájdalom, a mindennapok szokványos fájdalmai. És ott van az a fájdalom, amit nem nyelünk le, az a hatalmas nagy fájdalom, ami minden más érzést elnyom, feledteti a világ többi dolgát. A végén csak arra gondolunk, mennyire fáj, ami történt. Hogy hogy kezeljük a fájdalmat, az rajtunk áll: érzéstelenítünk, elhessegetjük, felvállaljuk, letagadjuk, de néhányunknak az a leghatásosabb gyógymód, ha valahogy átvergődünk rajta.
Ez egy blog, jobbára. És azért van, hogy ne csak a barátaimat, fb-ismerőseimet idegesítsem halálra a folyamatos nyavalygásommal és túldramatizálásommal.. És nem tudok mit mondani, majd olvasás közben úgyis lesz saját véleményed az egészről. Szóval; welcome in my heart.. ~ Az élet nem arról szól, hogy milyen gyorsan futsz, milyen magasra tudsz ugrani. Arról szól, hogy milyen gyorsan állsz talpra.
2013. február 25., hétfő
Négy napig bírtam.. Igazán elszomorító.. Mindegy, nem számít. Úgyse látja senki se, aki meg látja, mit törődjön vele? Mindegy, legvégső megoldásul itt van a színészkedés.. Az mindig jól jön.. Majd szépen mosolygok és nevetek, mint eddig, hátha jobb lesz.. Az meg, hogy igazából mi van, úgysem érdekel senkit se, szóval tök mindegy.. I'm fine.. Megoldom.. Egyedül, mint mindig mindent..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése