Ha most, életem egyik legnagyobb álmának kapujában állva netalántán ez az ajtó is az arcomba vágódik, én összeomlok. Most lehet, hogy csak ez tart a földön, csak ez tart egyben. Hogy most az egyszer lehet, hogy sikerül az, amiért több, mint 7 éve küzdök. És most nem csak távolról szemlélem, ígéretként, hogy ha ez meg az lesz, akkor talán.. Nem, most itt van, órákra tőlem. És annyira szeretném, elképzelhetetlenül!
Sokat tanulhattam az elmúlt napokból. Talán többet, mint valaha. Ha ez kellett ahhoz, hogy újra magamra találjak és megerősödjek, akkor csak megköszönni az összes pofont, amit az utóbbi hónapokban kaptam.. Nem mondom, hogy vége, de úgy érzem, hogy felléptem arra a járdára, ami egy jobb, boldogabb időszakhoz vezethet. És nem engedem, hogy bárki is lelökjön innen. Mert ott akarok lenni, végre, annyi hónap után..Megtaláltam azokat az embereket, akik nem érdekből vannak mellettem. Akik kérdés és válasz nélkül is tudják, hogy mi is van velem. Ha pedig nem, akkor megkérdezik. És segítenek, amiben csak tudnak. Ez teszi őket baráttá. És többé, ennyi csalódás után, nem hagyom, hogy olyan ember legyenek körülöttem, akik csak felszínesen állnak mellettem. Többé nem.. Megpróbálom, aztán meglátjuk, mi is lesz.. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése