más más que menos o más menos que más

Kezdek beletörődni, hogy nem válhatom meg a világot. Egészen megszokott már a gondolat.. Egy ideig még próbálkoztam, hogy igen, és megváltozok és minden jobb lesz.. Persze, még mit nem.. Aki szeret, az így is el fog viselni, miattuk nem szükséges, hogy más legyek. Akinek meg nem tetszik, amilyen vagyok, csókolja meg a könyökömet.. Nem leszek másmilyen. Ilyen vagyok 15 (és fél) éve, nem most fogok majd éppen gyökeres változásokat tenni.. Persze, idővel biztos megkomolyodok majd (or not), de most még.. Basszus, megérdemlem, hogy ebben a kicseszett életben csak egyszer, egyetlenegyszer boldog lehessek.. Gondolom.

És így néha, nem tudom. Reggel fél 8 fele azt éreztem, hogy én nem élem túl a mai napot, leültem és csak bőgtem, mert nem minden úgy jött össze, ahogy akartam.. De basszus.. És így nem is tudok ilyenkor mit csinálni. Tehát tök vicces.. Más o menos.. Mert igazából nagyon durván unom, hogy hol elszállok a nagy boldogságtól/vidámságtól, mint egy lufi, hol meg csak úgy vagyok, és nem teszek semmit se, mert élni sincs kedvem.. És akkor mindenki azt mondja, hogy elmúlik. De nem, nem múlik el.. Ez nem. Mert ez már nem rajtam múlik, nem magam miatt van.. Szóval, pontosan.

Amúgy, ahhoz képest, hogy úgy álltam hozzá, hogy én se a spanyolhoz nem tudok majd hozzászólni se, sem pedig a matekhoz. Ahhoz képest viszonylag jónak érzem... (ez nem jelenti azt, hogy spanyolból nem rontottam megint, mert de, csak jappppppp)

És igazából, teljesen igaz, hogy a legszebb emlékek fájnak a legjobban.. Bénító érzés. Vagy nemtudom. Túl bonyolult minden, nem találok kiutat, mert mint már mondtam, nem rajtam múlik.. :)

Mindegy. Idővel minden elmúlik. Stop screaming and be happy!

Amúgy nagyon kevés olyan dolog van, amit jobban utálok, mint mikor minden tervemet keresztülhúzzák.. Szóval, megköszönném, ha nem tennék bizonyos emberek ezt állandó jelleggel, mert mennyire awesome, hogy megbeszélünk valamit, ahhoz igazítom a többi napomat, erre szembesítenek vele, hogy bocsi, mégse úgy lesz, sőőőt, semmi se lesz, csinálj amit akarsz, nem számítasz.. Tehát, amikor ezt éreztetik páran az emberrel állandóan, akkor végülis, felemelő érzés iskolába járni. Vagy bárhova máshova. Tényleg, köszönöm.. Így legalább nem kell azon görcsölnöm, hogy mi lesz, mert rohadtul semmi se.. Great. Csak akkor majd te is így kérj tőlem legközelebb valamit.. Nem is vágok nagy hisztit (nyilvánosan), de ez most mit ne mondjak, iszonyat jól esett.. Mindegy, nem vagyok bosszúálló, sem haragtartó. Egy aranyos, nyugodt, csendes és legfőképp visszahúzódó ember vagyok.. Csak, pont jókor sikerült ezt előhozni, vagy mit tudom én... Mindegy, I'm a fucking panda!