over.

~ Reading old messages and wondering where it all went wrong.

Utálom. Vagyis, nem, ez hazugság. Csak, annyira nem is tudom.. Mindig ez van. Hogy eldöntöm, hogy nem olvasok vissza semmilyen üzenetet, mert bármi kis dolog, amit leírtam, visszalök csak az akkori lelkiállapotomba.. Aztán valakinek meggondolatlanul odaírom, hogy várj, mesélek valamit.. És elkezdem kikeresni a régebbi üzenetet, hogy bemásolhassam valakinek.. És így bele-beleolvasgatok, hogy miket is küldtek nekem és én miket írtam. És ennek az esetek 99,999999%-ában sírás lesz a vége. Mert igazából, meglátom, hogy olyan pozitív mondatokat írtak nekem, amiket mocskosul nem érdemlek meg. Mert nekem nem lehet olyat mondani, hogy jó ember vagyok. Mert nem.. Rohadtul nem vagyok jó ember.. Sosem leszek és talán 14 éves korom óta nem is vagyok..
Meg, visszagondolni ilyenekre úgy, hogy azóta simán belerúgtam azokba, akik a legpozitívabb, legtöbb erővel rendelkező üzeneteket írták, mondatokat mondták. És fogtam, és hazudtam nekik, cserben hagytam őket, és most utálnak. Vagy nem tudom. De mindegy annyira rossz.. A mai nap is. Ez külön kihívás volt, minden szempontból. És a reggeli kiakadásomtól eltekintve, nem is csináltam semmi hülyeséget. Talán..
Tényleg nem tudom. Annyira hiányzik, hogy elmondhatatlan.. Csak, körülbelül 2-3 hónappal lenne ezelőtt. Annyi mindent máshogy csinálnék.. Mert mondhatja bárki, hogy utolsó csepp volt ésatöbbi, nem.. Igazából, akkor csúszott el minden. Mert december végére összeszedtem magamat. Aztán borult a lavina, és csak jött.. És nem tudom, hogy most mi van. Leginkább, nagyon-nagyon vékony jégpáncélon táncolok, és hol elsüllyedek a vízben térdig-derékig-nyakig, hol pedig egy méterrel a jég fölött repülök.. Csak utána az esés és a becsapódás az, ami nagyon fáj....

~ Nem történt semmi, csupán egy jó barát lett furcsa, idegen.

Ez egy korszak vége.. Szóval, ez a vége. Mert én ezt új esélynek, vagy akárminek szántam, hogy azért annyi hónap barátsága ne ússzon el nyomtalanul. Az esély ott volt. Az, hogy nem éltél vele, már nem az én problémám. Nem szabad, hogy az én problémám legyen. Mert ezért már nem tarthatom én a hátamat. Ha még ezért is én leszek a hibás (nem a Te szemedben, ott tudom, hogy én vagyok), azt már nem bírom el.. Összerogyok, megint. És ez már nem az én dolgom. Én most végleg kiszállok.. Mert már annyi fájdalmat okozott, hogy nem bírom folytatni. Nincs több esély, nincs több kérés. Végeztem. Szóval:

2011. 06. 27. - 2013. 03. 11.