miért?!

Egyre többször vágják hozzám, hogy szokd meg, az élet nem igazságos.. Mintha egy hároméves kisgyerek lennék, akinek el kell magyarázni, hogy nem kaphat meg minden nyalókát és játékmackót, amit kinéz magának.. Csak vicces, hogy ezeket általában pont olyanok vágják hozzám, akik nagyon is jól tudják, hogy tudom, hogy az élet sosem fair.. (ez most ilyen tudom, hogy tudod, hogy tudja, hogy tudjuk, hogy tudják.. típusú mondat lett)
És tök vicces, hogy egy-két ember, akik még mondjuk egy fél éve még rendkívül fontosak voltak, és bármit megadtam volna, hogy emberszámba vegyenek és észrevegyék, hogy én is létezek, most szívbaj nélkül flegmáznak, bunkóznak, és átnéznek rajtam.. Pedig, régebben minden mennyivel másabb volt. És sajnálom, hogy voltam annyira hülye, hogy beleszerettem, és fontosnak tartottam.

 Fáj?

- Nem, csak keresem a kiutat.

- Sírsz?

- Nem csak valami bele ment a szemembe.

- Hiányzik?

- Már nem kellene..

- Megalázott?

- Mint még más soha..

- Szeretted?

- ...amíg meg nem tudtam ki ő.

Tehát valami hasonló.. Igazából, persze, már nem fontos, már nem számít, már nem érdekel, hónapok óta. És mégis, nem értem, hogy akkor miért tud még mindig megbántani egy bunkó megszólalással, egy kiabálással, egy pillantással, bármivel.. Nem értem, hogy még miért gondolok rá, hogy még miért veszem észre azonnal, ha a közelembe kerül, hogy miért keresem a tekintetemmel annyiszor.. Mert már nem érzek semmit se.. Sosem volt valós, csak egy 15 éves kislány téveszméje volt, egy bukás, egy botlás, egy kis kátyú, amiben megbotlottam.. Úgy fél évre. De felálltam és itt vagyok, hogy aztán majd újra eleshessek, más hibák miatt - sőt, azóta már hányszor és hányszor elestem, nélküle is.. És mégis. Képes egy kis megszólalással elintézni a hétvégémet, és gondolkodni valót adni a hét további részére.. Csak feltűnik, mint egy üstökös, eléri, hogy - ha negatívan is -, de hasson rám és tönkretesz.. És most tényleg egyedül vagyok, mert erről senkinek sem tudok beszélni. Mert nem lehet. Mert annyiszor mondtam azt, hogy vége és nem érdekel innentől. És mindannyiszor próbáltam komolyan gondolni. De most egyszerűen csak 100000%-osan biztos vagyok benne, hogy végeztem és már nem érzek semmit sem.. Csak mérhetetlen fájdalmat és ürességet.. De akkor meg miért, miért és miért?! Miért kellett ez megint?! Miért nem volt jó minden úgy, ahogy volt?! MIÉRT?!?!