március14.

Annyira buták az emberek.. És mindenbe belepofáznak. (oké, nem mintha én ez alól kivétel lennék, de na..) Ez ma tudatosult bennem, miután minimum 10-en megkérdezték, hogy nem fázok-e (neeeem, hogy fáznék mínusz 5 fokban miniszoknyában és harisnyában) 3-an kurváztak le vagy minősítettek valami nagyon hasonlónak, sőt, reggel volt szerencsém és egy bácsika megkérdezte, hogy szoknya van-e rajtam.. És minden nap ilyen dolgokba futok bele. Jó, én is teszek fel értelmes kérdéseket néhanapján (mindig), de nem ilyet, hogy van-e valakin szoknya.. Nem, egy nejlonharisnyában meg egy kabátban megyek iskolába és slusszpassz. Istenem...

Mellesleg, mi a jóélet ez az időjárás?! Hogy a viharba havazhat március közepén?! Reggel felkeltem, megláttam ezt a mocskot és az életkedvem is elment.. Mi ez? Tegnap még rövidujjúban meg tavaszi kabátban sétálgattam, ma meg majd' megfagyok még a fűtött szobában is..
Nem értem, hogy miért nem tudott várni még a havazás három napot.. (ha már ennyire fontos neki, hogy havazhasson) Csak vasárnapig várt volna.. Hogy legalább egy edzésre el tudjak menni, végre, kb. 5 hónap után.. Neeeem, ennek le kellett most esni és tönkretennie mindent. Nagyszerű. Hihetetlenül...
És egyre túlélhetőbbek a napjaim. Vagy nemtudom. De az biztos, hogy ez a 3 napos hosszúhétvége nem árt majd meg. :)

És már csak két hét.. Annyira várom, hogy hihetetlen! Két év után újra találkozni a számomra egyik legfontosabb emberrel, elmondhatatlan-leírhatatlan érzés..♥
Csak addigra oldódna meg minden.. Ami túl nagy kérés. Max. a tavaszi szünet utánra, talán.. Addig van időm, hogy lenyugodjak teljesen.. Vagy micsoda.