#done

Lenyugodtam. Kellett hozzá majdnem két óra, de lenyugodtam. Nem hisztizek, nem sírok, nem drámázok.. Kinyavalyogtam magam, már csak fáj. Minden.. Mert ez nem hiányzott az amúgy is nyugodt életem mellé, a szép nyugodt hétvége mellé, ami csurig volt Vele.. Mert persze, pont amikor beleesek a már jólismert szakadékba, akkor kell hátat fordítani. Ez hogy máshogy lenne logikus.. Ez pont kedves, aranyos, és megszokott húzás. Na nevermind.
Megfogadtam, mintha nem is tudnék róla, mintha minimum vak vagy hülye lennék. (Bár az is vagyok, de mindegy) Próbálok a pozitív dolgokra koncentrálni, a szép, napos-szeles időre, a délutáni edzésre és a rendkívül sok tanulnivalóra.. Aztán ez meg vagy megoldódik, vagy nem. De hogy én holnap hogy fogok bemenni suliba, azt még nem tudom. Valami hihetetlen elhatározás és akarat kell majd hozzá, hogy bemenjek és kibírjak egy napot sírás nélkül. Mindegy, legalább pár ember igazán örülhet..