#divertido viernes

Tök vicces, hogy amikor szabad a hétvégém, általában semmi, de semmi dolgom sincs.. Ezt csak arra mondom, hogy most lenne egy milliárd dolgom: hétfőn spanyol tz-t írok, amit tegnap kellett volna, duplaórás, és a többiek szerint nehéz ; szintén hétfőn (egy órával a spanyol után) matek évfolyamdolgozat, az anyag a legelejétől teljesen érthetetlen, egy fekete lyuk, amiben semmi de semmi világosság sincs ; hétfőre spanyol beadandót is kéne írnom, Magyarország konyhakultúrájáról ; hétfőn a többiek írnak a tegnapi-mai spanyol anyagból (amit mellesleg egyáltalán nem értek, és ha ezt sem írom meg - márpedig nem fogom -, akkor két dolgozattal leszek csak lemaradva a többiekhez képest) ;  hétfőn földrajz is lesz, még mindig nem tudom, hogy hol a jóéletben van a térképem, amit lassan készen! kéne beadni ; kedden töri, elképzelhető, hogy ki lesznek adva a múltkori dolgozatok - ergo esélyes egy javító, ha tényleg annyira pocsék, mint gondolom (bár ehhez legalább már van valami normálisan leírt anyagom, amit még értek is, kivételesen érthetően levezetett és leírt vázlatból tudok tanulni) ; kedden nyelvtan, lassan már tényleg felelés lesz a vége, mert szeptember óta még egyszer sem kerültem sorra, és lassan én leszek az egyetlen ; szerda irodalom tz, egy anyagrész hiányzik, 60%-át nem tudom, a többi 30% meg homályos ; ráadásul hétfő-szerda nulladik is, miért is ne... És akkor a csütörtök-péntek lesz viszonylag laza, bár már előre érzem, hogy kitalálják, hogy akörül írjam meg a két lemaradt dolgozatot spanyolból..
És ahelyett, hogy most mondjuk leülnék és tanulnék (mert elvileg nem lehetnék fáradt a heti 3 iskolában töltött nap miatt), neeem, facebook profilképet gyártok, hisztizek és nyavalygok azon, hogy mennyire elfoglalt vagyok.. (De nem, nem szoktam sajnáltatni magam, sohasem.)
Mert persze, van egy rakat dolgom a hétvégére (imádom, hogy mindig mindent az utolsó pillanatra hagyok), és ráadásul holnap 2-re mehetek le Herendre, önkéntes munka -de senki se tudja, hogy mit is fogunk ténylegesen csinálni -, vasárnap délután meg családi banzáj, Fehérváron.. Szóval, aludjam ki magam, tanuljak, rohangáljak egy sort ésatöbbi. És persze, hogy most van gyönyörű idő, meleg - pont fényképezésre alkalmas -, én meg nem érek rá, hogy kivonszoljam magam valami szép helyre.. Annyira régóta le akarok jutni a Balaton-partra fotózni, megvan az elhatározás - csak időm (meg társaságom) lenne hozzá..
Nomindegy. A mai önsajnáltatást nagyjából befejeztem, kihisztiztem magam, hogy nekem mennyire hányatott diáksorsom van, és mennyire megterhelő kilencedikesnek lenni - és akkor mit mondjanak a tizenkettő-tizenharmadikosok, akiknek ennél milliószor több dolguk van?! Szóval, ez így képmutatás, és abbahagyom.. Ha venném a fáradságot, hogy leüljek tanulni, akkor lenne időm tanulni. A mondás szerint is: Arra van időd, amire szakítasz, arra van erőd, amire akarod, hogy legyen. Tehát, tényleg nem lehet egy szavam se..
És nem kaptam se pandát, se csivavát, se spánielt, se zsiráfot, se zebrát, se lámát, se elefántot, se törpemalacot nőnapra.. Csokit meg nem eszek továbbra se - elég, hogy benyomtam vagy 10 db gumicukrot reggel.. Szóval, jappp.. És nem is volt akkora csalódás ez a nap, mint vártam. Vagyis, nem tudom, hogy mit vártam tőle, de semmi se úgy sült el, ahogy akartam.. Mindegy, megszoktam.. És újabban megint kicsit elszaladt velem a ló, és ömlenek a szavak, és imádom, de aki meg olvassa, valószínű, hogy rohadtul utálja, hogy ennyit írok, ráadásul unalmas kis semmiségekről - az nevermind, hogy nekem most ilyen kicsinyes problémáim vannak. Szóval, elnézést mindenkitől, akit végiguntattam ezen a hihetetlenül hosszú (és érdekfeszítő) szövegen... :*