~ Mától nem nézek hátra, mindig csak előre! Szomorú sokszor leszek még, de gyenge SOHA TÖBBÉ!

Igen, kicsit hosszúra sikeredett a cím, de úgy éreztem, hogy ez most mindennél többet elmond.. Végre így durván 5 óra távlatában gondolkozni is tudok, ismét normálisan..
Rengeteg dolog kavarog a fejemben, leginkább, hogy mit szúrtam el, hogy én szúrtam-e el, meg ilyesmik. Az biztos, hogy iszonyatosan kiakadtam, átsírtam a fél délutánt, olyanokat írtam a barátaimnak, amiket nem gondoltam át egyáltalán, valószínű, hogy volt akit meg is bántottam párszor.. Persze, önző voltam, de kellett ez a pár óra ahhoz, hogy mindent a maga valójában lássak. Hiszen, csak az látja a világot a maga valójában, akinek a szemét tisztára mosták a könnyek.

1. Szóval ja. Ha ez másra nem is volt jó, legalább arra rájöttem, hogy kik azok, akik nem csak a szép percekben állnak mellettem, hanem mindig, bármi is történjék, szóval, Nekik köszönöm! ♥
2. Amúgy a mai nap totálisan-katasztrofálisan jó volt.. Egészen három óra körülig nem volt semmi gáz, reggel szakadó havazásra ébredtem, imádtam egészen addig, míg nem 10 perc késéssel estem be a suliba.. Szóval, nincs is jobb, mint a hatalmas pelyhekkel szakadó havat a fűtött szobából - jelen esetben tanteremből - nézni.*-*
3. Tudom, mellesleg sokszor megfogadtam már, hogy nem adom fel, nem nézek többet hátra, nem fogok szomorú lenni ésatöbbi, de néha annyira nehéz betartani.. Holnap megpróbálom pozitívan nézni az egészet, meg a hétvégén is, örülök majd minden kis dolognak, a havazásnak, a hidegnek, a forró kávénak, a hóillatnak, a füstölgő kéményeknek, MINDENNEK! Ezen most azt hiszem, hogy csak így tudok majd továbbjutni, apró kis lépésekkel előre.. Mert azért valljuk be, nem volt könnyű hét, pár embert elvesztettem, ki tudja, hogy véglegesen-e.. Iszonyatosan elfáradtam, nagyon-nagyon sok pihenésre és beszélgetésre lenne most szükségem, azt hiszem.. Bár, ezt lehetetlen most megvalósítani, mert jóformán mindenkit, akikkel ezeket a beszélgetéseket megvalósíthatnám, elmartam (?) magam mellől.. Néha úgy kívülről szemlélem a saját sorsomat, és úgy kényszert érzek, hogy nyakonvágjam magam az idiótaságokért.. Mellesleg, jó lenne, ha legközelebb, amikor valami szar dolog történik, ne két iszonyatboldog nap előzze meg, meg reggel adhatna valaki valami jelzést, mondjuk egy "Ma rohadt nagy csalódás fog érni, vigyázz!" SMS néha jól jönne. :)