Szóval, ez ismét egy olyan dolog, amit sose fogok biztosra megtudni, de nem is lényeg, aki kezdte, annak így lesz a legjobb.. Nem értem továbbá, hogy miért jó az embereknek, ha két arcuk van, és el se tudom dönteni, hogy most melyik a valós, és melyik az, amit csak felém mutat. Egyszer hűdearanyos és minden, utána meg hallok, látok, tapasztalok valamit, amivel napokig nem tudok mit kezdeni, és majd' felrobbanok tőle.. És utálom, hogy egyszer normálisan viselkedik velem, utána meg bunkó.. És ha nem minden úgy történik, ahogy a saját kis álomvilágában megálmodta, akkor már én vagyok a bunkó, a protekciós és az elkényeztetett.. Hát, köszönöm. Ha ilyen barátom van, végülis, minek nekem ellenség? Elég ha neki mondok valamit, máris attól fog zengeni minden. Arról meg ne is beszéljünk, hogy milyen "kapcsolataimat" sikerült elrontania, ésatöbbi. Remélem, egyszer téged is megtapos valaki, és az élet majd nem fog megállni azért, hogy összeszedd magadat.. Megmaradunk ilyennek, mint most, mosolygunk egymásra, közben meg belül nem tudom, hogy üssek vagy sírjak-e miatta, de igen, minden jó, semmi sincs.. De kivételesen, nem, nem fogom feladni, ezúttal nem, felvettem a kesztyűt, meglátjuk, ki jön ki ebből jobban, sok szerencsét hozzá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése