Ha másra nem is, de egyre biztos, hogy jó volt a hónap.. Azok, akik az év elején még közel álltak hozzám, most kilométernyi távolságból, ha éppen-éppen rám tekintenek. Persze, hogy beszélünk, udvarias kis kérdések, de semmi több. És én most úgy érzem, hogy nem is lesz több, többé már nem... Én rontottam el, vállalom érte a felelősséget, de volt pontosan 19 napom átgondolni, hogy akkor mit-miért-hogyan tettem, és nem bántam meg! Lehet, hogy nem lett szép vége, de egy másodpercig sem bántam meg, hogy kiálltam azért, amit hittem, és lerendeztem - még ha nem is úgy, ahogy kellett volna.
Jó, így a hónap végére megint kaptam egy kis gondolkodnivalót, de hiszem, hogy ezt is sikerül majd megoldani, remélem..
És megint az van, hogy hiába írom néha, hogy jólvagyok, és tyhű, új életfelfogás, meg anyámkínja, de közben meg
"Mondok valamit, amit amúgy is tudsz. A világ nem csak napfény és szivárvány. Ez egy kegyetlen, undok hely, és bármilyen tökös srác vagy, térdre kényszerítenek ha hagyod, és soha nem engednek felállni. Senki nem tud olyan nagyot ütni, mint az élet, de nem az számít mekkorát ütsz, hanem, hogy mennyi ütést állsz ki, mikor talpon kell maradni. Bírni kell a pofont, és muszáj menni tovább. Csak így lehet győzni. Ha tudod, hogy mit érsz menj és küzdj meg azért, ami jár, és közben viseld el a pofonokat! Ne mutogass másra, ne mond, hogy nem te vagy a hibás, hanem ő, vagy ő, vagy akárki. Ez gyáva duma, és te fiam nem vagy gyáva, te jobb vagy annál!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése