kaotizmus.

Fogalmam sincs, hogy mi van, mi volt vagy, hogy egyáltalán mi lesz - lesz-e még valami? Teljesen meg vagyok zavarodva, egyszerre rettegek a hétfőtől, de közben meg várom is.. Az a baj az ilyen hétvégékkel, hogy túl sok a szabadidőm, így túl sokat tudok gondolkozni. Ha pedig túl sokat gondolkozok, annak mindenféleképpen az lesz a vége, hogy az egész helyzetet túldramatizálom, túlgondolom. Ilyenkor szoktam elveszteni minden hitemet, önbizalmamat, mindent, mert csak magamat teszem meg egyedüli hibássá, és megint egy senkinek érzem magam, aki hiába takaródzik azzal, hogy pedig csak segíteni akartam, igazából így is-úgy is rajtam csattan végül az ostor, és a saját kis verziója érvényét veszti, tovatűnik a hófellegeket szállító széllel..
Próbálom minden erőmmel ahhoz tartani magamat, hogy nem adom fel, erős maradok és kitartok, de megint úgy érzem, hogy ez egyre nehezebb, nekem pedig fogytán a kitartásom és az elcsigázottság szépen lassan, de biztos erőt vesz rajtam.. Fogalmam sincs, ha ez még 1-1,5 hétig fog tartani, akkor durván két hónap "munkája" lesz semmisé, kezdhetem onnan megint, ahol éjszakai foci után tartottam. Mindegy, nem akarom az ördögöt a falra festené, az a pár nap decemberben szörnyű volt, olyat soha többet nem akarok átélni...

A másik, amin napok óta gondolkozok, az az, hogy mi késztethet egy 14-15 éves gyereket arra, hogy megpróbálja kioltani a saját életét. (Mielőtt bárki is továbbgondolná, két nőnemű ismerősömről, távoli barátomról esik maximum szó, de nem fogok személyeskedni. - Nem remélem, nem gondolom, hogy bármelyikőtök is olvasni fogja ezt, de attól még nekem ezt ki kellett adnom magamból.)
A felnőttek ugyebár úgy tartják, hogy egy tizenéves kamasznak semmi egetrengető problémája nem lehet, néha-néha egy-egy rossz jegy, de semmi több.. Én továbbra is tartom magam ahhoz, hogy rohadtul nem korfüggő, hogy ki mikor érzi úgy, hogy köszönöm szépen, elég volt, innentől ezt nem kívánom folytatni.. Igenis, egy tizenegy-néhány éves fiatal is érezheti magát ennyire lent, ennyire elhagyatottnak - bár, a tette következményét semmiképpen se tudja tisztán látni. Ráadásul, inkább csak figyelemfelkeltésnek szánja emberünk/embereink, szóval.. Csak ilyen korban megeshet, hogy pont a tudatlanság miatt, de egy kis figyelemfelkeltő akcióból csúnya ügy lesz, vagy egyáltalán, nem is lesz mit csinálni utána már..
Keress valakit, aki ott lesz, és eléd áll, elkap, ha ilyen dolog felmerülne benned, akinek el mered mondani az egészet, és ne félj szólni, ha valami annyira fáj, hogy már nem bírod tovább! És legfőképpen: Stay strong! No matter what happened, just stay strong!