ismét, változatlanul.

Nem értem az embereket, egyáltalán.. Most én vagyok az -ismét-, akit elítélnek, akitől kérdezgetik, hogy mégis mi történt szombaton, és hogy fiatal vagyok még, mit képzelek én magamról ésatöbbi. De közben meg, akiknek ezt meg kellene érteniük, vagy legalábbis nem is tudom, nem ebben, hanem úgy all mindenben mellettem kéne állniuk, simán hátatfordítanak, elfordulnak, nem köszönnek és úgy tesznek, mintha nem szólnék, nem írnék, nem próbálnék beszélgetést kezdeményezni, mintha egyszerűen ott se lennék.. Aztán egyszercsak úgy dönt, hogy neki mégiscsak kell az a heti jó, ha 2 x 10 perc beszélgetés, és képes beszélni velem. Oké, persze, nem úgy, mintha tényleg nem tudná, hogy valamit tudok, vagy mittudomén, csak felületes dolgokról, hogy mégis mennyire elfáradtam, milyen szépen havazik, mi történt az előző órán és hasonlók. Ember, nem tudok mást mondani, tűnjön már fel végre, hogy nekem rohadtul nem az kell, hogy mégis milyen az időjárás és milyen napom volt, hanem hogy végre feltűnjön, hogy hahó, hiába vagyok fiatal, nem feltétlenül vagyok hülye, van szemem és vannak érzéseim, amibe beletapostál-mint már annyi barátom előtted.
Bár, szerintem az, hogy valaki fiatal, nem a születése időpontján múlik. Egy 10 éves is élhetett már meg olyan dolgokat, amik minimum 20 évvel idősebbé teszik, míg egy 30 éves felnőtt meg élhet olyan (látszólag) tökéletes életet, hogy a hibák és fájdalom számára csak hallásból ismert fogalom.. Namindegy, ne is beszéljünk erről...
Szóval, imádom, amikor valaki úgy átsétál rajtam, hogy szinte - legalábbis számomra nem láthatóan - tudomást se vesz eme tényről. Kezdem erősen úgyérezni, hogy meg fog ismétlődni a tavaly nyári pofáraesésem, amikor túl hamar és túlságosan bíztam meg valakiben, akiben - mint később kiderült - nem kellett volna..

~ Szeretlek. És ez azt jelenti, hogy nem csak a szép dolgok miatt vagyok melletted. Itt vagyok, bármi történjék.

Csak nekem tűnik úgy, hogy ennek a jelentőségével "páran" rohadtul nincsenek tisztában? Persze, itt leszek, bármi is történjen, mindig számíthatsz egy segítő kézre, egy segítő ölelésre, pár biztató szóra.. Kérlek, ugyanmár, miért hittem el ezeket, ismét? Ez megy több, mint egy hete, kérdéses, hogy még meddig tart - még meddig bírom ezt elviselni. És imádom, hogy pont azok ill. az, akiről szól, semmi pénzért se ismerne magára.:))