talán nem vagyok jó, de nagyon igyekszem..

Ezt nem tudom felfogni.. Mennyi volt erre az esély?! Ezt a történetet nagyon nem így képzeltem el.. Nem úgy, hogy azt a történetet, amit kettőnknek képzeltem el, most megtörténik, de csak kívülről tudom végignézem, ahogy már megint én leszek az, aki irigykedve nézhet.. Igazából, leszarnám, ha nem pont Rólad lenne szó.

De én utálni akarlak. Nem akarom, hogy bármit is jelents. Nem akarok tudomást venni rólad, hagyj már békén, könyörgöm. * Mondjuk ez ironikus, mert hónapok óta nem is beszéltünk, de nem tudlak elfelejteni. És igazából akik azt mondják, hogy nem is fog sikerülni.. Nos, igaz.. ~ Nem volt oka, hogy szerettelek, soha nem tudtam, hogy miért, de előbb vágják le a kezem, minthogy elengedjem a tiéd.

Irigylem a boldog embereket. Nem valami biztató a tudat, hogy tudom, hogy egyszer majd biztos nekem is megadatik a boldogság, de most.. Esélytelen. Annyira szeretném, hogy legyen egy ölelő kar, valaki, aki mindig itt van, valaki, akiben 10000%-ban megbízható, akire mindig számíthatok.. 

Istenem, annyira szánalmas vagyok. Örülnöm kéne, hogy két olyan személy, akiket kedvelek, együtt lesznek boldogok. De neeeem, én inkább itt sírok. * Bár ez nagyon nem rajtam múlik, annyira.. Áh, hagyjuk. Utálom az egészet. Utálom, hogy nem tudlak utálni, pedig bármit csinálsz, akarva vagy akaratlanul, de mindig megbántasz... 

Egyébként, vidámabb téma: Június 09. - Szeptember 09. : A lehető legboldogabb negyedévet Kincsem♥ (ha már csak te maradtál nekem, mint stabil pont)