# Holnap megint kedd.. Elmondhatatlanul utálom a keddet...
Az a legviccesebb az egészben, hogy már nem tudom mit akarok.. Hallani rólad vagy sem. Bár, inkább az utóbbi. De, ha hallok rólad, legalább tudom, hogy élsz, jól vagy, boldog vagy a barátnőddel. De ha rám írnál vagy beszélnénk.. Nem, az nem igaz, hogy nem akarok veled beszélni és hogy hagyj békén, mert nos, ilyet nem kérhetek egy olyan embertől, aki másfél hónapja felém sem nézett. És rohadtul itt sírhatnék, hogy mennyire i miss you meg mennyire szarban hagytál és átvágtál. De ez nem igaz. Te sosem akartál semmit sem! Én magyaráztam bele az egészbe, hogy igen, szédítesz és átvágsz. Na jó, ez se igaz teljesen, mert tényleg volt benne szédítés és tudtad, hogy szeretlek, hiszen évek óta szeretlek, de nem érdekelt. Mármint az, hogy szeretlek. Te tudtad, hogy itt van egy 3 évvel fiatalabb lány, akinek fogalma se volt semmiről se, se életről, se szerelemről, se semmiről.. Hiszen, te mondtad legutóbb, hogy mennyire megváltoztam ezalatt az egy év alatt.. Hogy felnőttem. És azzal nem tudok mit tenni, hogy így, felnőve már nem voltam kapható a szédítésre, meg a kihasználásra, hanem többet akartam. Amit meg te nem akartál. Ezzel nem tudok - és mostmár nem is akarok - mit tenni. Végeztem.
És kivételesen nem csak mondom, hogy vége. Hiányozni fogsz, beszélni fogok rólad, sírni fogok utánad, de többé már nem hatsz majd meg. Ha szembejössz, köszönök. Megkérdezem, hogy hogy vagy, te elmeséled, hogy éppen mivel töltöd a napjaidat. Esetleg beszélsz a barátnődről. Nekem pedig megszakad a szívem. Aztán pedig elköszönök és tovasétálok, az összetört szívem minden darabkájával.
Van egy ember ezen a világon, aki jobban ismer most már, mint a barátaim legtöbbje. És ő mondta azt, hogy csak mondom, de attól még nem utállak. Nos, igaza van. Nem tudlak és nem is akarlak utálni. Mert az utálat az ugye egy érzés (bármennyire negatív) és én nem akarok irántad semmit se érezni. Legyél közömbös. Nem akarok egy olyan emberrel törődni, aki már teljesen hátat fordított nekem és tovasétált.
Ha esetleg még csak 45°-ban mutatnál nekem hátat, akkor küzdenék érted. Mert te is egyike vagy azon különleges embereknek, akikért küzdök. Nem akartalak elveszíteni.. De a hátad után nem fogok futni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése