Mert túl büszke vagyok. Túl büszke ahhoz, hogy beismerjem, hogy hibáztam. Hiányzik, persze, de még nem annyira, hogy beismerjem.. És ez túl nagy hiba ahhoz, hogy egy bocsánatkéréssel és egy öleléssel kiküszöbölhető legyen.
És erről különben is mind Te tehetsz! Nem érdekel, hogy gyerekes és szánalmas, amit csinálok, mert természetesen ez nem a Te hibád - és jó lenne, ha tényleg ezt hinném, és nem Téged hibáztatnálak a saját szerencsétlenkedésem és taszító jellemvonásom miatt. Mindegy, hisztizek én is, hisztizik ő is, és valahol mélyen Te is meg vagy sértve, csak nem tudom miért.. De mindegy, nem számít, semmi se számít. Idővel mindennek vissza kell kerülnie a megszokott kerékvágásba, legalábbis hinnem kell ebben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése