Nem akartam panaszkodni, tényleg nem. De felmegyek facebookra, megnyitom a tumblr-t, elolvasok pár blogot, és mindenhonnan a nyáreleji jókedv, a szabadság jön át. Utolsó tanítási hét, mindenki letudta már a dolgozatokat, csak alibiből jár be.. De nem mi. Csütörtökön irodalom vizsga (1/16 tétel, 0,5/16 memoriter), pénteken spanyol (0/15 tétel, 0/15 vitatéma)
Végülis, hosszú lesz az a szerda-csütörtök éjszaka, már jó előre be kell vásárolnom epres-guavás Watt-ból, hogy kibírjam. És annyira szomorú, hogy kinézek az ablakomon, és süt a nap, az emberek sétálnak, én meg tudom, hogy milyen kőkemény napok várnak rám, mert ezidáig semmit se csináltam azon kívül, hogy elkértem felsőbbévesektől a tételeket. Na mindegy, csak magamat okolhatom, több hónapja tudom, hogy vizsga, hogy mik a tételek, mégsem álltam neki.
De már csak 4 tanítási nap (nekem 2) és 2 vizsganap és vééééége és hivatalosan is nyár!
Amitől úgy őszintén, kicsit félek is. Mármint nem magától a nyártól, hanem hogy találkozhatunk. Valahol, valamilyen elfajzott késztetés miatt szeretném, hogy találkozzunk. Hiába tudom, hogy nem egészséges az egész, maga az érzés sem, mégis annyira, de annyira szeretném. Egyszer azt kívántam 11:11-kor, hogy had lássalak még valaha az életben, mert akkor már több, mint 300 napja nem láttalak. És rá két hétre találkoztunk, és azóta is ötször. Furcsa dolog ez a sors. Amikor tényleg kegyetlen rossz napom van, és csak vonszolom magam az utcán, még mosolyogni sincs erőm, biztos, hogy szembe jössz, hogy még tovább rontsd az amúgy is szenvedős napomat - érdekes, hogy nem javítod a napom hangulatát, bár hogy igy javíthatná a napomat az a tény, hogy a lehető legelérhetetlenebb emberrel találkozok, akire gondolnom sem szabadna.(nem tudom, hogy ez a mondat mennyire volt értelmes, túl sok Balassi verset olvastam délelőtt)
Szóval nyár van. És már csak 1 hét és 1 nap és hivatalosan is túlleszünk az utolsó tanítási napon. Ez éltet. Nem mintha annyira megfeszültem volna eddig a tanulásban, de már csak maga a tudat, hogy tanulnom kéne is elfáraszt. Az utóbbi 9 hónapban mást sem csináltam, csak dolgozattól dolgozatig tanultam, feleléstől felelésig készültem. Bár megérte, mert javítottam a félévhez képest (bár ahhoz képest, nem volt nehéz) De a jövő év már számít, továbbtanulás szempontjából, szóval még jobban bele kell húznom majd. Holott én csak pihenni, úszni, lovagolni és olvasni akarok egész további életemben - Vetési sucks
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése