Annyira "vicces" volt a tegnap este, vagyis, imádtam, de közben meg megbántam a felét, szóval nem is tudom..
Éjszakai foci volt, 15:00-tól éjfélig.. Az elején (durván 7-8-ig) iszonyatosan élveztem, aztán lett valami, nem lényeg, hogy mi, és nagyon hirtelen estem megint a teljes vidámságból, boldogságból a béka segge alá..
Tudom, hogy miért akadtam ki, de azt nem, hogy ez miért vágott úgy pofán. Jó, az igazság fáj - és hasonló közhelyek -, de erről eddig is tudtam, nem kellett volna ennyire sokkolnia.. Konkrétan másfél órán át azon gondolkoztam, hogy bőgjek-e vagy sem, a gyomrom egy nagy görcsben volt, ami a torkomba mászott, iszonyatosan szenvedtem.. Hazaértem, egykor lefeküdtem aludni, óránként felkeltem, csak ezen kattogott az agyam, reggel is a bőgés határán álltam, még mikor suliba beértem is ilyen kibírom-e a mai napot érzésem volt, aztán olyan 11 fele egyszercsak eltűnt és megnyugodtam..

Utálom, hogy míg normál embernek a hangulatingadozás annyit tesz, hogy egyszer jól van, egyszer nem, míg nálam egyszer annyira fent, hogy részegnek néznek, utána meg annyira lent, hogy az már a depresszió határát súrolja.. Mikor múlik már el ez az egész?!?!?!?!