~ Semmi sem örök ebben a csúf, gonosz világban.. Még a gondjaink sem.

Olyan az életem, mint egy hinta. Egyszer fent - egyszer lent. Ha azt hiszem, hogy lejjebb már nehezen juthatok, történik valami, és ismét ott fent találom magamat, ahonnan másnap megint a padlón - és ez így megy hetek óta..

Utálom ezt az egészet.. Azt hinném, hogy igen, kaptam kb. 20 napot, hogy jól érezzem magam, anélkül, hogy minden mozdulat előtt át kéne gondolnom, hogy jó-e ez nekem, lesz-e következménye. 14 retkedék nap telt el, és újra csillagokat látok egy-egy mozdulat után, zsibbad a hátam, minden bajom van, annyira unom. Miért?! Miért nem volt elég annyi baj, amennyi volt?! Miért kellettek nekem még ezek is?! És ugyanaz, egyszer nagyon jó, utána pedig iszonyatosan rossz, ráadásul, ezzel szenvedhetek életem végéig, kedvező kilátások..

És megint. Úgy ültem ide, hogy leírom, hogy mennyire jó volt a mai napom, erre megint egy önsajnáltató massza lett belőle, aminek se eleje, se vége, csak 100% panaszkodás..

Na mindegy, a lényeg, hogy tényleg nagyon imádtam a mai napot, régen volt olyan, hogy tényleg azért mosolyogtam valamin, mert örültem is neki. :')