Jerry ♥

~ Szállj, szállj, szállj fel magasra! Dalom hódítsd meg most a kék eget! Jöjj, jöjj, kérlek, ne menj el...

Reméltem, hogy ilyen címmel nem erről kell majd írnom.. Reméltem, hogy egy szép tájképet tölthetek fel, amin csak egy kis pontocska jelzi, hogy merre is repült el ez a csodafecske, de nem, nem így alakult. De talán kezdjük is az elejéről:
Kevesen tudják, de rettegek a madaraktól. Nem is az, hogy rettegek, mivel mostanra már nem félek megfogni egyet sem, de kezdetben "kicsit" viszolyogtam tőlük. Ettől függetlenül, múlt hét pénteken befogadtam egy kis szárnyaszegett sarlósfecskét. A mai napig nem tudom, hogy fiú vagy lány-e, de ráragasztottam a Jerry nevet.
Repülni nem tudott, de vígan ugrándozott a kalitkájában - míg össze nem hozott egy nyílt combcsonttörést. Mindegy, eleinte akkor meg vígan ugrándozott.
Tegnap már nem volt éppen a toppon, kicsit meg volt roggyanva, fűben is csak csapkodott és vonszolta magát, nem volt az igazi. Szóltam is a rendelőben, hogy ma reggel viszem be, mert kéne neki fájdalomcsillapító.
Felkeltem hajnali fél 7-kor, gondoltam kiviszem egy kicsit a fűbe, had élvezze a napsütést..
Oda többé már nem fog eljutni, nem látom, amint tovaszáll a zöld táj felett, nem látom, amint szorgosan csipegeti a kukacokat a csipeszről vagy amint rám rázza a vizet.. Elrepült, örökre.


~ Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szeretünk, azt nem feledjük el.
Nyugodj békében Dzsimó! ♥